Tizenkét áldás és kegy, amit a tanfolyam alatt megkaphattam

Első:
Nincs annál nagyobb áldás és kegy az emberi életben, hogy visszakaphattam az életembe a Teremtő
Istent. A hitet. Elfeledett és elveszett hitemet. Aki hitet ad: életet ad.

Második:
Visszakapni a hitet önmagamban, egyáltalában felfedezni önnön lényem magját, mert elfogadni úgy
tudom igazán önmagam, ha megismerhetem önmagam. A Mag-ot: fényemet, szeretni való
önmagam.
Soha eddig nem találkoztam ilyen mélységes és alapos önismereti munka lehetőségével, mert a
munkát nekem kell beletenni.

Harmadik:
Mérhetetlen kegy és lehetőség: esélyt kapni az áldozat-szerepből való kilépésre, az „én áldozata és
elszenvedője vagyok mindennek és nem tehetek semmit” tudat felülírására. Az igazi
felelősségvállalásra való képesség elsajátítása egyéni és nagy egész szinten: felelősségvállalás
embertársaimért. Hogy sorsom és életem irányítása ne csak illúzió legyen, vagy egy elérhetetlen
vágyakozás, hanem a legmagasabb valóság: együtt teremthessem életem a Teremtő Istennel. Mert
számít, hogy mit akarok, és képessé és hajlandóvá is tudom tenni magamat arra, hogy
felismerhessem: szabad akaratomból választhatom a Teremtőt és a vele való földi munkám.
Képessé válni arra, hogy szabad akaratomat megingathatatlanul kizárólagosan a Tiszta Fény
szolgálatába állítsam.

Negyedik:
Olyan közösség részévé válni, ahol az emberekről lehull az álarc, megnyitják szívüket-lelküket,
nyíltan és őszintén feltárhatjuk sebeinket nem csak hogy ítélkezésmentesen, hanem a közösség
együtt érző, segítőkész, támogató, megértő. Érezhetjük, hogy már nem vagyunk annyira egyedül a
mély önismereti munka és a spirituális fejlődés elkerülhetetlenül magányos szakaszaiban sem.

Ötödik:
Megismerni és megtanulni, elsajátatani olyan konkrét traumaoldási technikákat, amivel letehetünk –
akár évszázados – terheket. Kipakolhatjuk az energetikai rendszerünk hátizsákját, vagy inkább mint
málhás szamarakról a megkapható kegy mértékében levehetik rólunk mázsás terheinket, hogy
szabadon lépdelhessünk tovább. Elmondhatatlan felszabadulás-érzést ad.

Hatodik
Biztosítva van a tanfolyam lezárása után is a tovább-fejlődési és tanulási lehetőség, online és
közösségi találkozón, mentorok segítsége egyéni szinten is. Ez megteremti a biztonságérzést, hogy
tovább tudjunk haladni az úton és ne hagyjuk abba, hiszen az út végtelen. És Isten adja, talán

leszünk jópáran itt olyanok, akikkel már életünk végéig megoszthatjuk felismeréseinket,
megéléseinket, és együtt is öregszünk majd meg. Egy padon ülve beszélgetve visszatekinthetünk
majd az utunkra.

Hetedik

A béke. Önmagammal és a világgal. A legváratlanabb pillanatban mutatta meg magát, mikor csak
úgy ültem egy stégen és nem akartam épp semmit sem. A Béke a teljes nyugalom: fizikai – lelki –
szellemi nyugalom. Óceán nagyságú nyugalom. A Béke a teljes nyugalom isteni minősége.
Szemernyi félelem sem tud hozzáférkőzni. A Béke a feltétel nélküli elfogadás, a szeretet
létállapota, a Teremtő Isten egyik megnyilvánulási formája. Megszállt a béke. Belémszállt néhány
pillanatra, talán volt egy perc is, de már tudom, hogy milyen.

Nyolcadik
Felismerni és megtapasztalni, hogy sokkal hatalmasabb térben létezhetünk, mint amit látunk: mind
kívül, mind belül. Megélni, hogy érzem, milyen amikor megnyílik a szív-tér, és érzem, hogy az
valami határtalanul tágas. És ez jó. És az a tágasság én vagyok, pedig azt hittem, hogy én csak úgy
ennyi vagyok az x kilogrammal és y magassággal.

Kilencedik

Tapasztalni és megbizonyosodni, hogy imádságaim és kéréseim az égiek meghallgatják, hogy
elkezdett bennem és általam működni a Fény, a Fényem: a Teremtő Istentől kapott Önvalóm. Aztán
jól megijedni és abbahagyni az egészet, mert Úristen: teremtek. Aztán megbocsátani magamnak és
folytatni. És folytatni, és minden „normális” megtorpanás után folytatni, a hibákból pedig tanulni és
szintén csak: folytatni.

Tizedik

A környezetem igazolja vissza a pozitív változásom, tisztelik az erőfeszítésem, megbecsülnek,
elismernek. A szemek csillogása, ahogy megváltozik ha rám tekintenek. A hála, mintha értük is
tettem volna mindezt, miközben magammal törődtem. Mert a lelkük mélyén tudják, hogy amiből én
felállok, nem biztos, hogy nekik is sikerült volna. És ha körülnézünk a világban láthatjuk, hogy nem
sikerült mindenkinek.
De Te, aki ezt a sort most olvassa, a tiszta szándék nevében kívánom neked, hogy Te is legyél az,
akinek sikerül. Felállni. Új életet alkotni. Újjászületni. Mert nem kell ahhoz meghalni a fizikai
testnek, hogy érezzük: meghaltunk. Van valami sokkal fontosabb odabent. Törődj vele.

Tizenegyedik
Képzelt és valós bilincseimtől való megszabadulás lehetősége.

Tizenkettedik

Pokolbeli kis cellámba tettetek be egy kulcsot. De nekem kellett elhinni, hogy ez nem csak egy
újabb átverés, hanem: A KULCS. Nekem kellett felállni. Nekem kellett odasétálni. Nekem kellett
elfordítani, elhinni, bízni benne, hogy ez A KULCS. Hogy megszabadulhatok. Kiszabadulhatok
képzelt és valós börtönömből. Nekem kellett kinyitni azt a nehéz nagy vasrácsot és meglátni, hogy
nincs ott senki többé, aki megakadályozhat abban, hogy én onnan kisétáljak. A Fényre. A Fényhez.

T.O.