Munkássága

Pap Gábor művészettörténészt mesterének vallotta. A magyar betyárkultusz kialakulását, történetét kezdte kutatni a fennmaradt népköltészeti alkotások tükrében. Véleménye szerint a „szerén” élő ember mágikus tárgyai mind égi vezérléssel születtek, melyek üzeneteinek megfejtéséhez kizárólag a magyar képírás ismerete szükséges.

A magyar nép szakrális szobrászatát és a magyar betyárvilág szakralitását szintetikus egységként kezelte a magyar néphagyomány keretein belül.

2013 november 22-én, Rózsa Sándor halálának 135. évfordulóján hunyt el.

Munkásságának legértékesebb részeként rendkivül értékes, részletesen dokumentált magyar népművészeti gyűjteményt hagyott maga után, amelyet hosszas és fáradságos munkával állított össze (benne számos, a kutatás számára eddig ismeretlen pásztorfaragással).

Kitüntetései, díjai

• Magyar Műveltség díj

Publikációi

• Spanyolviasz berakásos pásztorfaragások a Dunántúlon. In: Zománc 1987-1988, Kecskemét, 1988
• Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet. Cumania, 10. 1987, 419-483. o.
• Faragó emberek, pásztorművészet. In: Gráfik Imre: Vas megye népművészete. Szombathely, Vas megyei Múzeumok Igazgatósága. 1996, 310-336. o.
• „Hírök nevök fennmarad” (Vasi betyárok faragott tárgyakon). In: Gráfik Imre: Vas megye népművészete. Szombathely, Vas megyei Múzeumok Igazgatósága. 1996, 337-356. o.
• „Hírök nevök fennmarad...” Híres dunántúli betyárok. Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2003