Munkássága https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1ntai_Lajos_(m%C5%B1vel%C5%91d%C3%A9st%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)
Saját bevallása szerint az iskola előtti éveiben két döntő hatás érte, amely lehetővé tette későbbiekben számára a magyar történelem és műveltség vizsgálatát. Egyrészt 3-7 éves kora között sokat időzött a makkosmáriai Angyalok királynéja-templomban, a sekrestyében játszadozva. Nagyapja pedig esténként magyar népmeséket mesélt. Ezek közül leginkább a királyos mesék ragadták meg a képzeletét. A nagyapai hagyaték alapján a népmesékkel kezdett foglalkozni. Ezt hosszú adatgyűjtés és a jelképtanban való elmélyedés követte, amelyhez az indulást leginkább a sárkány és a táltos ló adta meg. Alapvetéseit többek között Horvát István történész, Solymossy Sándor népmesekutató és Ipolyi Arnold munkáságára alapozta.[2] A kezdetekben a Körösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben tanult. Első publikációi is itt, a Buddhista Misszió által kiadott USzO-füzetekben jelentek meg, a magyar népmesékről.
Pap Gábor művészettörténész és Molnár V. József néprajzkutató a hetvenes évek óta dolgoznak együtt. Az általuk közvetített elméleteket már hivatalosan oktatják Nagyváradon, Miskolcon. Ebbe csatlakozott be Szántai Lajos is az 1990-es évek elején a népmesékről szóló előadássorozataival, melyeken a népmesék elemzése mellett, a hozzájuk szorosan kapcsolódó magyar történelmi események a néphagyományban fellelhető emlékeit is ismertette. Nevéhez fűződik a Képes krónika ábráinak a magyar néphagyománnyal és mítikus történelemképével való analógiáinak felfedezése.
Könyvei: