Dr. Pap Gábor: Művészettörténész professzor

Munkássága https://hu.wikipedia.org/wiki/Pap_G%C3%A1bor_(m%C5%B1v%C3%A9szett%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)

Nagy hatással van művészekre, kutatókra egyaránt, a mindenre kiterjedő magyar hagyomány életfelfogását közvetíti hitelesen és sikeresen. A szkíta-hun-avar-magyar etnokulturális folyamatosság kutatásában művészettörténeti, vallástörténeti szempontú vizsgálata jellemzi.[4] Munkásságában irányadó volt édesapja, Pap László, aki számára a legnagyobb példakép, életpéldájával utat mutatott neki.

A 70-es években kezdett előadásokat tartani. Ebben az időben, az 1970-es évek közepén találkozott Molnár V. Józseffel, aki akkoriban kezdte megalkotni logikai modelljét. Az ő ösztönzésére születtek meg Molnár V. József első terjedelmesebb publikációi is (Művészet 1977/3., 1978/6.) Első előadását is Pap Gábor szervezte neki az általa vezetett táborban Zebegényben. Az ő ösztönzésére írta meg, szerkesztette kerek egésszé a logikai modell adta ismereteit

Az 1970-es évek második felétől rendszeresen járt Szamoshátra, Gyügyére, a fény járását tanulmányozni az ottani református templomban. Ekkor kezdte vizsgálni a Kárpát-medencében egyedülálló módon fennmaradt festett kazettás templomi mennyezetek jelképrendszerét és az azokban megnyilvánuló magyar ősvallási elemeket.[6] Erről Az ég mennyezeti. Festet kazettás mennyezeteinkről címmel jelent meg összefoglaló és a további kutatásokat megalapozó munkája.

1982-ben Kiskunhalasra került, ahol könyvtárosként dolgozott. Ott közreműködött a Halasi Téka előadássorozatban, majd a Gózon István Művelődési Központban elindította a Csontváry Stúdiót. 1985. október 22-én megszervezett lakitelki összejövetel után, központi utasításra megindult Pap Gábor eltávolítása. Ezekután az ÁMK-ban Falvay Károllyal közösen elindították a "halasi kísérletet", amelyet - szintén központi utasításra - 1987-ben „elfojtottak.

Pap Gábor annak a művészeti csoportosulásnak a szellemi megalapozója és irányítója is egyben, amelynek tagjai olyan, az 1960-as években a „művészet zsákutcáit” érző alkotók, akik keresték a kifejezés új lehetőségeit. Ez a folyamat 1974-től a népművészet és a magyar ősműveltség talaján alapuló zománcozó művészeti ág kialakulásához vezetett. 1975-ben indult Kecskeméten a Zománcművészeti Alkotótelep, ami az 1984-es Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely megalapításához vezetett.