Van az az élethelyzet, amikor az ember elkezd hinni – mondják, „a lövészárokban nincs ateista”. Amikor valamibe kapaszkodni kell, mert olyan nincs, hogy ráhagyom, és az ismert praktikák mind csődöt mondanak.

Az én élethelyzetemben igazából két ember volt képes érdemben segíteni. Mind a kettő pszichotronikai tudással. Akkor határoztam el, hogy megkeresem a lehetőségét annak, hogy én is elsajátíthassam ezt a tudást, viszont egyikük sem taníthatott. Néhány más tanfolyamot eredményesen elvégeztem, jó volt lépni, nyitni, egyre többet megismerni a minket körülvevő világból, megízlelni a holisztikában lévő lehetőségeket. Megismerni, milyen magamon, és másokon segíteni. Tíz év telt el az óta, hogy erre az útra léptem, és István videói mutatták meg a Youtube-on, hogy itt van, amit kerestem. Volt elképzelésem, arról, hogy mi mindent tanulhatok, és mindez mivel jár, de ehhez kevés az emberi fantázia. Sokkal többről, és egész másról van szó. Megértés, egészben látás, belenyúlni a végtelenbe. Összefüggések, letisztult megoldások, és a legőszintébb tükör önmagam felé.

„Dolgozz magadon, különben az élet fog megdolgozni!” (Dahlke) Ha ezt megoldottad, hiteles gyógyító lehetsz, mert meg lesz a tapasztalat.

Elsőre egy kicsit kegyetlennek tűnik.  Mi a baj? Az élet nem nyújtja be a számlát? Hit, szeretet, alázat, felelősség. Mennyi félreértés kötődik hozzájuk! Amikor megértjük, mit jelentenek, akkor kapunk zöld jelzést az úthoz.

Hálás vagyok Istvánnak, a hitelességéért, s hogy ilyen szinten képviseli a pszichotronikát. Hálás vagyok az Égieknek, hogy itt tanulhatok. Hálás vagyok a tanulócsoportnak is, amelynek a részese vagyok, akiktől szintén tanulhatok.

Ahány ember, annyi új világ, és mindannyian esünk- kelünk, keressük a megoldást, a lehetőségeket. A lehetőség itt van bennünk, és azt hiszem, ez a legfontosabb, amit itt megtanulhatunk.

Széll István, Budapest