Kedves Mindenki! 

Hálásan köszönöm jómagam is Zsófi és István a segítségeteket, hogy a támogatásotokkal a változás, mint olyan, az én életemben is elindulhatott végre! 

Az első tanfolyami napon, mindegyikünknek volt lehetősége megfogalmazni azt, hogy "ki, miért van itt, milyen céllal jött?". Az én válaszom az volt, hogy szeretném az életem felett visszavenni az irányítást, átülni a jól megszokott anyós ülésből a vezetői oldalra. Könnyebb volt nekem eddig úgy utazni, hogy a felelősség, mindig a sofőr kezében volt. Ja! Persze az elvárás, mint olyan, ott volt bennem, hogy mindig arra menjünk, amerre én szeretném. Hát, ezek a próbálkozásaim, bőven hagytak kivetni valót maguk után, ritkán hoztak sikert, elégedettséget. Legtöbbször, az lett az eredménye, hogy megálltam és egy-egy fakultatív "programon" vettem részt. Általában ezek a megtapasztalások nem a "királylányképző" szinten zajlottak. Erős testi tünetekkel, felismerésekkel, önmagammal való találkozásokkal. Volt, hogy fekete öves utakon jártam és nem árulok el titkot, voltam olyan ponton, ahol a feladás gondolata is erősen opcióvá vált. De a lelkem vezetett és mindig hátra tudtam hagyni ezt a gondolatot. Persze hozott minta is, hogy nem adhatom fel! Úgy érzem, hogy a részletes tanfolyami anyagok, hosszú ideig fognak még utazni velem és mankóként szolgálni. Az én rendszeremben az elméleti rész, még "feldolgozás alatt van!". Mindenkinek köszönöm ez úton is a digitális jegyzeteket, ami nagy értéket képvisel számomra!

Mára már egy oldtimer-hez tudnám hasonlítani magam. Nehezen indult be, de, kérem szépen halad és olykor még élvezi is az utat, amit lát és tapasztal. Jelenleg is egy ilyen folyamat részese vagyok, ahol dőlnek rám a felismerések, kezdenek a puzzle összeállni és igen most ez erősen leköti a figyelmemet, mert berántott a múlt és talán rajzolódik egy új jövő... Sosem gondoltam volna, hogy egy jól célzott mondat, amelyet édesanyám, nem oly rég mondott, egyébként már nem is először, ez lesz a kulcs ahhoz, hogy a változás utat törhessen magának. Ezek szerint, most voltam kész arra, hogy meghalljam a benne rejtett üzenet. Vagy is, azt mondanám, hogy most volt fülem a hallásra! Ez a folyamat az, ami 
betört engem és elhozta, hogy engedem azt, aminek jönni-e kell és hagyom azt is, ami menni szeretne...

Mára már tudom és látom, hogy az út abszolút egyéni, nem kell ugyanazt az utat járni és azt is, hogy a hasonlítgatásoknak, itt már helye nincs. A térkép, amit az utazásunkhoz kaptunk, az teljes mértékben személyre szabott. Több ízben akartam én megmondani, hogy hol, mikor induljon el a változás, merre menjen, mi legyen a dőlésszöge... Amikor az elvárásom, mint olyan egyszerűen megszűnt, tudott megmutatkozni a változás, a saját kis medrének iránya, sebessége...

Köszönöm szépen mindenkinek, aki az utazásom része volt és annak is, aki az is marad  Szeretettel: L. A.