Köszönöm ezt a kilenc hónapot Apának, Zsófinak és minden társamnak, akivel közösen csináltuk végig. Már évekkel ezelőtt szerettem volna elkezdeni a tanfolyamot, de ehhez olyan döntéseket kellett meghoznom, amik szolgálták a fejlődésem és általuk léphettem rá végre erre az útra. Az útra, amit végre igazán a magaménak érzek. Ez az út nem mindig könnyű, sőt talán az egyik legnehezebb, mert meg kell hozzá ismernem önmagamat teljes egészében, minden jóval és rosszal együtt. Itt nincs kifogás, vagy dolgozunk a felmerülő problémákkal és haladunk tovább előre, vagy megtehetjük, hogy nem törődünk velük, de akkor hiába várunk a csodára, nem fog megtörténni. Eddig akárhányszor követtem az Égiek útmutatását, abból még rossz nem származott. Úgyhogy Nekik is nagyon hálás vagyok, amiért terelgetnek és segítenek, ha kérem. Hiányozni fognak a közös találkozók, de tudom, hogy ezentúl is mindig számíthatunk majd egymásra, mert ez egy olyan támogató közösség, amelynek a távolság nem szabhat határokat.

Karakó Édua