“Jó emberek közé megyek.” - ezzel nyugtattam magam az első tanfolyami hétvége előtt, mikor összerándult a gyomrom attól, hogy nem tudtam, mibe vágok bele. Nehezen megnyíló embernek tartottam magam, aki retteg az új közösségektől, mégis ez volt az egyik legnagyobb ajándék, amit kaphattam: nagyszerű embereket, akik közt jó lenni, akik közé jó tartozni, akikért érdemes tenni.

Ehhez a tenni akaráshoz pedig a kezdő rúgást az Égiek adták meg nekem, akik talán még mindig sokkal jobban hisznek bennem, mint én magamban, de most már legalább azt én is elhiszem, hogy megérdemlem azt a sok szeretetet és jóságot, amit a világ adhat nekem. 

Ezt a megtapasztalást kívánom mindenkinek, aki úgy határoz, hogy elindul az úton, amin Zsófi és István a kezünket fogva, magabiztosan kísérnek minket - és nyitják fel a szemünket akkor is, ha néha csukva tartanánk. :)

 

Köszönöm, hogy itt lehetek!

K. Évi, Budapest