Kedves Zsófi és István !

Szeretettel:

Hosszú ideje tartó, nehezen elviselhető halálfélelemmel érkeztem a tanfolyamra. Amikor kezdtem kapizsgálni, hogy itt nem kézrátétes gyógyítás lesz, és hogy az István által elénk tárt világ mennyire felülmúlja a közel 100%-ban az anyagba ragadt képzeletem, a halálfélelem mellé csapódott még a felelősségtől való félelem is. Mindig volt a táskámban 1-2 levél biztonsági valeriána pánik esetére. Mivel élni szeretnék, elhatároztam, hogy eltántoríthatatlan leszek. Nekem nagyon nehéz volt a tanfolyam. Előtte napokig pánik, utána sokszor 1 hét lebetegedés, közben szembesülés azzal, hogy még sokkal mélyebben voltam, mint gondoltam. Vagyis nem tudtam, hogy a gödör aljánál még bőven lehet még mélyebbre kaparni magunkat. Az egóm előtte sem volt gyenge, de a tanfolyam alatt … extrém módon szabotált.  

A tanfolyam fele körül kezdtem átfordulni, a FELELŐSSÉG helyett a LEHETŐSÉGET éreztem jobban. Leírhatatlan, amikor jönnek a miértek egy öntudatlanul töltött életre. Elakadásoknál jött a segítség, s a végére kaptam magam mellé egy csodálatos segítőt, akinek a segítségével megtapasztalhatom a CSODÁT.  Hoztam olyan horderejű döntést is, hogy csak pislogok...

Nekem az is számított, hogy szívesen fizettem ki a tanfolyam árát. Nagyon sok pénzt adtam oda korábban olyan segítőknek, akikre ránézve elgondolkodtam, én hogy tudok segíteni nekik. Zsófi és István igazán reménykeltő, hiteles páros. Ők is járják az utat, nem csak elméletet kapunk. Fantasztikusan gondozzák a közösséget, itt senki sincs magára hagyva, aki nem akarja. 

Zsófi, István ! Hálásan köszönöm nektek is, hogy itt lehetek, s az Égieknek, hogy ellökdöstek idáig. 

Evelin