Szeretném megosztani személyes gondolataimat a pszichotronikával kapcsolatban.
Még nagyon az út elején járok, de nagyon régóta motoszkál az a fejemben, hogy mi itt ezen a kék bolygón, a hatalmas, sötét és rejtélyes univerzumunkban tulajdonképpen csak utazók vagyunk. Nem azért vagyunk itt, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy tapasztaljunk. A hibáink, a szerelmeink, a fájdalmaink mind-mind a növekedésünket szolgálják. Mi itt mindannyian ugyanazon az úton indultunk el (hisz megszületünk, szeretünk, veszítünk, keresünk) de nincs két egyforma utazás és nincs két egyforma út sem. A cél pedig nem az, hogy mások lábnyomát kövessük, hanem az, hogy megtaláljuk a saját utunkat. Úgy gondolom, hogy az igazi utazás és a fejlődés csak akkor kezdődik el igazán, ha „felébredünk”. 
Ez a felébredés sokszor fájdalmas és váratlan is (krízis, csalódások vagy pont hatalmas felismerések formájában érkezik) de ez az ára annak, hogy ne csak létezzünk, hanem fejlődjünk is. Ezek a nehézségek, traumák, zátonyra futott tervek nem a büntetéseink vagy karmáink, hanem a katalizátoraink. Hiszen azért jöttünk ide, hogy ezek által csiszolódjunk. De azt nem felejthetjük el, hogy sosem a végcél számít, hanem maga az utazás. Meg kell tanulnunk a MOST-ban élni és nem mindig csak vágyakozni és a boldogságot a jövőbe vetíteni azzal, hogy „majd, ha több pénzem lesz, majd ha…
Mert a boldogság bennünk van, és a fejlődésünk a jelen pillanat megélésében, a mindennapi apró csodákban, kapcsolatainkban rejlik. 
Nem véletlenül kerültem erre az útra és nem véletlenül találkoztam veled/veletek. De végtelenül hálás vagyok, mert olyan „tudást és eszközöket” és segítséget kaphattam, amelyek azt szolgálják, hogy a saját utamat járjam. A belső utamat. Hogy ne a berögzült mintáim, családi elvárásaim vagy társadalmi sémák tartsanak öntudatlan állapotban, hanem kilépjek ebből és átvegyem végre az irányítást. De az önismeretem nem a végcél, ahol egyszer csak „elkészülök”, ez egy élethosszig tartó izgalmas felfedező út lesz, ahol az árnyékoldalamat a félelmeimmel, sérüléseimmel szép lassan lehámozom magamról és ez fogja ezt a földi utazás hihetetlen gazdaggá tenni.
Köszönöm nektek!
Dana