Torinói lepel Pártus IgazsÁga

1998-ban tartották Torinóban a III. Nemzetközi Szindológia Konferenciát, ahol magyar kutatók – Dr. Tábori László és Kiss Irén – is részt vettek és felvetették a Lepel és a Pártus Birodalom kapcsolatát. Ezt a kapcsolatot valóban számos tény igazolja:

A Lepel Jézus kereszthalálát követő években Edesszában bukkant fel és 944-ig ott is maradt. Tábori László keletkutató szerint a Lepel szempontjából döntő fontosságú Edessa Jézus idején minden kétséget kizáróan pártus befolyási övezetbe tartozott.

A Lepel anyaga különleges szövésű, csak Kelet-Szíriában, Észak-Mezopotámiában készülhetett, ami szintén tagadhatatlanul a Pártus Birodalom befolyási övezete volt, lehetett akár Edessza is. Egy másik ilyen lehetséges készítési hely, amelyről feljegyzések vannak: az egykor a Szkíták által alapított Szkitopolisz [Beth-Sean] Ez a város Diokletianusz császár ediktuma szerint az egész térségben kitűnt kiváló lenvászon áruival.

Több kutató is megegyezik abban, hogy a Leplet olyan rombuszmintás fedelű aranyládában őrizték egykor, amilyen a pártus királyok köntöseinek a motívuma. A szövésminta tehát a pártus királyi családokban használtakkal azonos.

Ezt bizonyítja Ian Wilson is aki könyvében bemutatja Hatra pártus királyának a szobrát, a Mandylion képét, ahogy az a X. században kinézett, illetve annak a nagy valószínűséggel a pártusok által készített takaróját. A képek alapján megállapítható, hogy mindhármon jellegzetes rombusz-minta látható.

A pártus kapcsolatot azonban még több más tény is igazolja: Leplen szabad szemmel is láthatók a szemekre helyezett érmék nyomai, de a háromdimenziós kép is mutatja. A Pártus Birodalom területéről terjedt el az úgynevezett pontuszi szkíta kultúrkörben az a szokás, hogy a halott szemére aranyból vagy fémből készült szemlemezeket helyeztek. Érméket találtak Jeruzsálemben a pártus Adiabene Helené fejedelemnő szarkofágjában is.

A pénzérmés temetkezés Palesztina őshonos lakosságának szokása volt. A régészek szerint az érmés temetkezés szokása csak a pártus térhódítás idején, tehát kb. 40. körül terjedhetett el Palesztinában – ott is elsősorban Galileában és Szamáriában. Ez a temetkezési mód a belső-ázsiai lovas népek többségét is jellemezte: így temetkeztek a pártusok-szkíták-hunok-avarok-magyarok is. A kínai arany szemlemezek is a hunoktól való átvételek. A szemérmés temetkezés a napvallást gyakorlók körében volt használatos, az elhunytnak tehát napvallásúnak kellett lennie. A szkíták a halottak jobb szemére arany a balra ezüst érmét raktak, ami a Napra illetve a Holdra utalt.

„Szem-érmesen” ma is ravataloznak a Kárpát-medencében parasztembereket. A magyar nyelvben összefüggés van a “szemérmes” jelző, és a szemekre helyezett érmék között, hiszen a szemérmes lesütött szemekkel jár, ugyanúgy mintha érem lenne rajta.

További támpontokkal szolgál a Leplen látható alak szakálla és bajusza. Ezekről ismert, hogy „a Jézus korabeli Palesztinában a zsidó férfiak gondosan borotválták a szájuk feletti részt – csak szakállt hordtak. Az együttes bajusz- és szakállviselet a helyi, mezopotámiai [szkíta] férfiak szokása volt.” Kiss Irén cikkében Bernhard Jacobi Beszélő kövek című munkájára hivatkozva írja, hogy Jézus korában a palesztinai zsidók hosszú szakállt növesztettek, felső ajkuk felett pedig borotválták.

Ezt igazolja a Biblia is, ezt a szakállformát csak a nem zsidók használták, ugyanis a zsidó szokások szerint a szakáll végét nem lehetett levágni (3Mózes19:27: „A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, szakállad végét ne csúfítsd el.”, 3Mózes 21:5: „…szakálluk szélét le ne messék…”)

Érdekes módon a Leplen látható alak és az ókori Hatrából származó pártus király szakálla egyforma. De feltűnő hasonlóság van a hatrai boltíveken lévő király-mellszobrok és a Szent Koronán szereplő azon apostolok között, akiknek a pártus származását hangsúlyozni kívánta az alkotó, valamint a hatrai királyok mellszobrai nagy hasonlóságot mutatnak a Szent László-hermával. A pártus szobrok még a középkori magyar művészetben is visszaköszönnek.

A Szent László hermáról pedig már többen megállapították, hogy maga a fej a Kaukázusban készült ős-szobor, amely a magyarság valamelyik korabeli uralkodóját ábrázolja. A két ember tehát feltételezhetőleg egy etnikumból való.

Tamás Apostol neve arámul „ikret” jelent, több kutató amellett érvel, hogy ő volt Jézus ikertestvére, vagy legalábbis annyira hasonlított Jézusra, hogy akár ikreknek is tűnhettek.

Tamás Apostol [ArameUs Temes] keresztje, aminek Forrása szintén az Edessai [Şanlıurfa/Urfa] Királyságba mutat, ahol Jézus keresztre feszítése után alig három évvel megalapította az ottani körösztény KözÖssÉget. Atilla [Etele] is itt született és ezért volt Pártus-manicheus körösztény, egyenes SzkítasÁgból. Turul NemzetsÉg – A Vér Kötelez!

Három sokat mondó kiemelés a Tamás-evangéliumából:

• – „Legyetek átmenők!”
• – „Tüzet gyújtottam a világra, és nézzétek, őrzöm azt, amíg lángol.”
• – „Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált.”

Ha IsTen velünk, ki ellenünk? LEHULLOTT  A LEPEL!

Forrás: www.magyarnemzetikartya.hu