Krónikáink titkai: ŐS-BUDAVÁR mint szakrális központ

Szeretnéd-e megismerni őseid hagyatékát? Készen állsz-e azokra az önfeláldozó feladatokra, amelyeket e szakrális titkok megismerése ró rád? Van-e benned elég kitartás és alázat, hogy felnőj a sorsodhoz, melyet isteni lelked álmodott magának?

 

Mielőtt ezt a cikket áttanulmányozod, érdemes elolvasnod egy másikat is:

Krónikáink titkai: ŐS-BUDAVÁR, a magyar királyi székhely

 

Ahogyan az a fenti cikkből is kiderült, több történelmi dokumentum is arra enged következtetni bennünket, hogy ősi szakrális központunk – ŐS-BUDAVÁR, vagy SZIKAMBRIA – valahol a Duna kanyarulatában keresendő. Vagy tévedetek volna Parisz tanácsadói, vagy Atilla bátyja, a főtáltos Buda, vagy Árpád táltosai, amidőn hont foglaltak maguknak?

Én hajlok afelé, hogy nincs itt semmiféle rejtély! Hacsak nem az egész egyetlen jól megtervezett, tudatos isteni tervszerűség eredménye, melyet csupán most kezdünk felfedni. Mi másért esett volna egybe a vezetők székváros-alapításra vonatkozó döntése egyébként időben oly nagy távolságra eső népek: a trójaiak (szikamberek), a hunok-székelyek, és Árpád magyarjai esetében? Valamit biztosan tudtak. Tudniuk kellett.

 

 

Attila vajon honnan irányította a Kínától Európáig terjedő birodalmát, a Hun Birodalmat? – Kézai Simon krónikásunk Ősbudáról tudósít. Ősbuda, ha úgy tetszik, Szikambria volt a birodalom székhelye, központja és szíve.

 

Nyilvánvaló, hogy a kedves Olvasónak is feltűnhet, hogy szinonimaként használom Ősbuda és Szikambria nevét. Ennek oka nem teljesen önkényes. Ugyanis Kézaitól arról is értesülhetünk, hogy ebben a térségben, zajlott le Attila és fivére Buda között dúló testvérháború, amely végül Buda halálához vezetett. Csak ezt követően, Buda emléke előtti tisztelgés gyanánt keresztelték át Szikambriát a hunok.

 

Más nemzet tragédia emlékét is őrzik a Pilis szent halmai. Attila miután itáliai hadjáratáról visszatért, elvette feleségül a bizánci császár nővérét, nevezetesen, Honoriát. A nászéjszakán következett be a máig tisztázatlan fordulat: Etele halála.

Halálával azonban nem csak egy csodálatos birodalom szállt a sírba, hanem döntő fordulat következett be a hunok és a magyarok sorsában is. Megszakadni látszott egy szakrális vérvonal és küldetés.

 

Attila halálától kezdve egyre több a megválaszolásra váró kérdés a magyar történelemben.

Vajon hol temették el Attilát? Ha a székhelye a Pilisben volt (Szikambria vagy Ős-Buda), akkor talán ott kéne keresni a sírját is?

Priszkosz rétor azt írja, hogy a királyt „aranyba, ezüstbe és vasba” temették el. Eltérő beszámolók szólnak a király temetéséről. Így az sem mindig egyértelmű, hogy ez a három fém három külön koporsóra (coperculum) vonatkozik-e, vagy csupán a szemfedőkre (ferculum), miként Iordanes-nél olvashatjuk.

Lánszki Imre például azon az állásponton van, hogy az arany, az ezüst és a vas inkább csak utalás egy olyan helyre, amelynek térségében megtalálható az Arany-lyuk (védett barlang a Pilisben), az Ezüst-hegy (vagy Kenyeres-hegy, Budakalász) és a Vas-láp (szikla). Miként azokat megtaláljuk Budakalász környékén.

 

A kutatás onnan válik még érdekesebbé, hogy több száz évvel később megérkezett Árpád a népével és mindenről tudott. Mire alapozom ezt a megállapításomat? Anonymus Gesta Hungarorumára. Álljon itt egy idézet erre:

 

 

„S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat – egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják – s méghozzá háború nélkül – Attila király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér.”

 

Ezek után már igazán nem illik meglepődni azon, hogy hová temették Árpádot.

 

“Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak”

(idézet forrása: Gesta Hungarorum, 52. fejezet)

 

Ebből az idézetből kitűnik, hogy Fehérvárról, Szikambriáról (Sicambria) van szó, amely nem csupán magyar, hanem – az időben visszafelé haladva – hun, előtte szikamber (trójai), végső soron a szkíta népek szakrális központja volt. Ne feledjük, Attila király magától Nimródtól származtatta magát, aki nem sokkal az özönvíz után élt.

 

A körvonalaiban rekonstruált őstörténelem után pedig hatoljunk az események mögött megbúvó enigmákhoz. A kérdések a miértekben rejlenek.

Miért pont ezt a helyet választották őseink királyi székhelyül, lakhelyük, temetkezési helyül?

Miért ragaszkodtak hozzá, amikor példának okáért Erdélybe is helyezhették volna a székhelyüket?

Miért lett később királyi birtok?

Miért a Pilis szent hegyei között éltek sokan a pálosok közül?

Miért találunk ősi romokat Budakalásztól Esztergomig, illetve Visegrádig, melyek egy hajdan volt virágzó fővárosról tanúskodnak?

Miért találunk újra meg újra megnyíló égi kapukat, világok közötti átjárókat e szent térségben, amelyeket csak a napvallás, a táltosvallás, a fényvallás, a magyar ősvallás beavatottjai tudtak igazából érzékelni és működtetni?

Miért itt koronázták meg a mindenkori magyar királyt a táltosok? (Ez nem a hivatalos, nép előtti koronázás.)

Miért sugározzák a Pilis szent hegyei és völgyei, barlangjai és energiaösvényei a mai napig a magyar lélek számára életet adó spirituális energiákat? Köztük számos újat?

Forrás: http://boldognapot.hu