HUN = ELSŐ EMBER

Ikrek a magyar csillagos égen. A világ ma minket többnyire Hungarnak nevez. Mi, magunkat magyarnak mondjuk. HUNGAR = HUN + GAR.

A HUN szó az ősi nyelven vezetőt, uralkodót, elsőt és irányítót jelent, mely népnévvé lett. A GAR jelentése a mai magyar nyelvben: erő, sokaság, tömeg, egybegyűjtés, gyűjtemény. A GAR rokonszavai-szóbokra: GAR-am, GAR-at, GER-jed, GOR-é, GYAR-apít, GYÁR-t, GYAR-mat; idegen nyelvekben: GAR-ner, GAR-den, GAR-da, GAR-drobe. (A GUR-uszanszkrit szó pedig „súlyosat” jelent. E szó a lelki tanítómesterre utal, akinek tanításai, tudása és lelki megvalósítása nagyon „súlyosak”, lényegesek.)

HUN – GAR, tehát a hunok tömege, sokasága, népe. A HUN népnévvel kapcsolatosan vegyük észre: érdekes módon a legtöbb európai nyelven az elsőt is hasonló módon mondják.

Így a: latin (un – una – uno), francia (ön), angol (one), német (ein), közép-amerikai indián (hun), maja (hun) jelentése EGY-ELSŐ a legelső szám. HU a Teremtés és Szellem Hangja.

Az ókori görög történetírók, és Hérodotosz is, de az egyiptomiak Trogus Pompeiusnak is azt mondják, hogy a Szkíták a világ legelső népe, náluk öregebb nincs, tehát ELSŐ, azaz HUN (un, uno, una, one, ein).

HUNGAR, tehát a hagyomány, de értelmezés szerint is jelentheti az első népet. MAGYAR, a MAG tömege, sokasága, népe.

EMBER = HUN (CHUN) – SPHINX

A saját nemzethez tartozás fontosságát húzza alá a HUN-népnév és az ember fogalmának azonosítása. Ez a felfogás tetten érhető az antik Mediterráneum kultúráinak esetében is, ahol a görög-latin kultúrkörön kívül eső népeket pejoratív értelemben „barbár”-nak, mintegy nem teljes értékű embernek minősítették. Ennek mindmáig élő, eltorzult válfaja a zsidóság képzetkörében maradt fenn, a kirekesztő tartalmú „gój” (azaz nem zsidó) fogalomban. Az eszkimóknál a hun népnév és ember-fogalom azonosságával  megegyező, saját magukra alkalmazott nevük, az Inuit = emberek (egyes számban: inuk = ember). Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a cigányok esetében ugyancsak találkozunk ezzel: roma = ember.

A hun szó eredeti jelentését megismerve nem csodálkozhatunk afölött sem, hogy óegyiptomi nyelven a gizeh-i piramisok mellett álló, az emberben mindmáig kopottságában és csonkoltságában is lenyűgöző benyomást keltő monumentális Szphinx-szobrot HUN-nak nevezték. Ez az oroszlántestű, emberfejű, valószínűsíthetően valaha szárnyakat is viselő és talán bikapatájú remekmű a legújabb kutatások bizonyítékai alapján (tk. a szobor és környezete  kőanyagának lepusztulási üteméből kiinduló geológiai vizsgálatok megállapították, hogy az erózió  nagy mennyiségű víz behatásairól árulkodik) ez a Kis- és Nagy Napév folyamán a Nap az Állatövön keresztül megtett vándorlásának sarokpontjait (Oroszlán-Bika-Vízöntő-ember-Sas vagy a szemita kultúrkörben Skorpió) megjelenítő, mitikus alkotás még az utolsó jégkorszak végét megelőzően készülhetett kb. Kr. e. 12.000-15.000 körül, amikor Egyiptom területét még buja szubtropikus növényzet fedte, és rendszeresek voltak a bővizű esőzések.

Az ismertek  fényében kijelenthető, hogy a gizeh-i Szphinx nem egyiptomi alkotás, mint ahogyan a nagy piramisok sem azok, ti. a környékükön található kisebb gúlákkal (szintén hun-magyar szó) térbeli elrendeződésük az Oroszlán állatövi korszakban látható Orion–azaz Nimród-csillagzat rajzát jeleníti meg felülről szemlélve a térben. Az Oroszlán korSzaka (az Aranykor), amikor a Nap az asztrológia nyelvezete szerint a saját házában tartózkodik, pedig megközelítőleg a Sphinx keletkezésének feltételezett idejében volt. Az sem véletlen, hogy a monumentális szobor legnagyobb része az oroszlán testéből lett kölcsönözve. A Khufu-piramis Napóleon-kori feltárásakor a Király-kamrában a franciák tengeri üledéket találtak, ami arra enged következtetni, hogy már állt az Özönvíz előtt és alatt. A Szphinx neve azonban az egyiptomiak e területen való megjelenését követő időkben is eredeti alakjában megőrződött, HUN-nak nevezték, mely a piramisépítő proto-szkíta, ragozó nyelvet beszélő, őskultúrateremtő hajdani eleink egyiptomi jelenlétét húzza alá. Az egyiptomi ún. démotikus (a hieratikus és hieroglif írás mellett), azaz a köznép köreiben is legelterjedtebb hétköznapi írás ÁBC-je szinte megegyezik a magyar-székely rovásírás jeleivel, bizonyította be Varga Csaba.

A „HUN” szó mongol nyelven annyit jelent, mint „EMBER”.

A HUN szó jelentése = EGY, ELSŐ. A Hun Királyi Koronát viselőszemély a TeremTővel való EgysÉg Szellemében, a lélek újbóli megtestesülése tanításának, és az ember kozmikus szerepének ismeretében uralkodott és szolgált. Ez fejeződik ki a Szent Korona Tanban is. A HUN-MAGYAR folyamatosságértelemszerű.

– Kiszely István, Lajdi Péter

Forrás: http://magyarnemzetikartya.hu