Hamarosan ráÉbred a Magyar Nép hogy „Palira [Pálra]” vették-vitték…

„…az első ember arámi nyelven beszélt... eretnek volt... istentagadó volt.” (Talmud, Sanhedrin 38 b. lap).

„Sose imádkozzék az ember szükségleteiért arámi nyelven, ha valaki a szükségleteiért arámi nyelven imádkozik, akkor az angyalok nem csatlakoznak az ő imádságához, mert ők az arámi nyelvet nem értik.”(Talmud, Sabbath 12 b. lap).

„Az ember kívánságait ne adja elő arámi nyelven.” (Talmud, Sota 33 a. lap)

Galileában Arámiul beszéltek! „Scythák regios neve Arám.” (Plinius)

A rómaiak által Galileának nevezett [Kr. e. 63] tartományról az első században élt zsidó történetíró, Josephus Flavius művéből megtudjuk, hogy e föld neve valójában „Galil hag goyim”, azaz a „nemzsidók földje” [idegenek földje], melyről így ír: „Skythopolis [Szkíták városa] mellett húzódik a Jordán-folyóig… igen kis terjedelmű és környékük nem zsidó.” (Flavius, Josephus - A zsidó háború, ford.: Révay József)

Jézus az utolsó vacsorán, a kenyérre mondta: ez az én testem, a borra mondta: ez az én vérem... ezt cselekedjétek! A kenyér és bor = test és vér = testvér [vértestvér] Hun/Szkíta szokás szerint rendelte el, ami sok ezer éves múltra tekint vissza. Ennek folytonosságaként kötöttek vérszerződést hét kiváló magyar is, hogy visszaszerezzék Atilla királyunk örökségét.

Jézus magyar szokás szerint, kenyér-bor áldozatot hozott és testét, vérét adta értünk, testvérünkké lett. Csak magyarul érthető a két szó Összes-s-Égében. Akkor milyen nyelven beszélt Jézus? Milyen nép közé született le? ÉsTen?

Jézus utolsó szavai: „ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI?”

„ÉL = ENLIL a sumerok teremtő Istene, világkormányzó, főistenként jelenik meg a feliratokban. Az ékiratok tanúsága szerint ENLIL maga a lélek, mindennek a lelke. Enlil nevének előszótagja nem más, mint a magyar „én” személyes névmás, a második pedig a „lél”, a lélek. ENLIL = „én lelkem”, „én Istenem”

Hommel szerint is Enlil ugyanaz, mint a magyar „lélek”, „lég”, „én-lélek” kifejezések. Döbbenetes, hogy Él isten máig fellelhető a magyar néphagyományban. A Békéscsaba környéki hagyomány szerint Él lejött a földre, hogy általa élő legyen minden. Él Élet-et hozott a földre. Él hozta a Lélt, aki lelket lehelt... Él mennyei köveket küldött az Égből, hogy Nimród „rája állhasson”. Nimród templomát Él köveire építették. A bukovinai székely hagyományban: „Őskőn áll, ott van Él világa…”

„Él Isten különös magyar legendája épen olyan talányos, de egyben perdöntő a magyar mitológiában, mint amilyen a magyar Nimród feltűnése ott az árpád-házi nemzetségtábla legelején.” tartja Varga László

A régi magyarok szerint: Él a magyarok Istene. Él, működik, minden világi befolyástól mentesen.

ÉLI, ÉLI ÉN ISTENEM, ISTENEM… - mondta Jézus a keresztfán.

Hogy milyen nyelven? Arámiul, amely ahogy láttuk Nimród [Ménrót] nyelve is volt, és amelyik a sumérhoz hasonlóan ragozó nyelv volt… és amely nyelven beszélőket a zsidók igencsak nem kedvelték.” (Bunyevácz Zsuzsa)

„Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak MAGUKBAN.”

„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:32)

Kajafás: „Ha az ő emléke megmarad, az Ő NÉPE MAGÁRA TALÁL!”

MAGUNK-RA TALÁLTUNK!

Forrás: HUN MAG ÁRJA - TURUL Nemzetség